Előadásom témája egy 1932 őszén Horthy Miklós kormányzó és Bethlen István miniszterelnök ellen kommunisták által tervezett merénylet kísérlet bemutatása, amely azonban sokkal inkább látszik a csendőrség koholmányának, mintsem kommunista-internacionalista konspirációnak. A csendőrség célja ezzel az üggyel, nagy valószínűséggel az ekkoriban a csendőrség berkeiben megalakított politikai nyomozó osztály súlyának, presztízsének növelése volt, a riválisnak tartott és eladdig a politikai nyomozati ügyekben országos hatáskörrel bíró Budapesti Rendőrfőkapitányság politikai nyomozó alosztályával szemben. A mind a konspiráció, mind a középkori hóhérokat megszégyenítő vallatások terén gazdag fantáziával „megáldott” újszászi csendőrök illetve a csendőrség nyomozói, egy egyszerű családi perpatvarból európai méretű összeesküvést kreáltak. Az „összeesküvésben” érintettek voltak nem csak egykori Jászberényi Direktórium itthon maradt tagjait – Wittreich Jenő, Szívós István, Zigholcz Géza –, de a Szovjetunióba kikerültek is – Vitéz Sándor, Paczauer Gábor, Gárdos Henrik –, akik „hozták” az összeesküvés Párizstól Bécsen és Budapesten át Moszkváig tartó szálát. Az ügyből nem maradhatott ki természetesen az ekkoriban vidéken újra szervezkedni kezdő MSZDP sem. Az előadás végén igyekszem még kitérni az összeesküvéssel megvádoltak további sorsára is.