„Hétköznapjainkból az veszett el, ami talán a legfontosabb: a boldogság. Nem az indexekkel mért illetve kémiával létrehozott érzelmekre gondolok, hanem a megélt, építő kapcsolatban létrejött érzelemre. Számomra az a kérdés, hogy milyen nyelvet lehet használni ennek a világnak a jobbítására, ha első pillantásra úgy tűnik, hogy semmit nem lehet tenni? A CEU Bibó Szabadegyeteme jó keretet ad ennek a kérdésnek a megbeszélésére, hiszen ez az intézmény visszanyúlik a kommunizmus alatt nagy sikerrel működő repülő egyetemek hagyományához. Ide nem kreditért és pecsétes papírért jönnek az érdeklődők, hanem a szellemi munka öröméért és kiváltságáért.”